Úgy esett, hogy tetemes mennyiségű házi túró halmozódott fel a hűtőnkben. Nem volt más választásom, túrógombócot kellet belőle alkotnom. Ebben még az sem akadályozott meg, hogy a karácsonyi dínom-dánom után elvileg kizártam az étkezésemből a cukrot, fehér lisztet meg úgy egyébként azokat a kajákat, amiket úgy hívnak, hogy túrógombóc. A tejfölporcukor páros nem túl diétás. Na. Majd holnaptól nem eszem ilyeneket. Meg amúgy is. Tegnap nem vacsoráztam.
Ilyenkor mindig előkerül a polcról a nagymamám receptkönyve. Senki és semmi más nem jöhet szóba. Ez a tuti recept és kész. Hagyományos, egyszerű, nincs hozzá sem gyümölcs, sem karamell öntet. Viszont már a házi túró önmagában olyat üt, hogy egy darabig egy irányba megy az ember tőle.
Szóval akkor elő a túrót ( 75 dkg ), 3 tojást, pici sót, 1,5 evőkanálnyi zsírt. Ezeket szépen összedolgoztam, szigorúan kézzel. Egyrészt marha jó érzés, másrészt gyorsabb. Utána jött bele 3 ek. liszt és 2 ek. gríz. Ezekkel a mennyiségekkel persze lehet játszani. A lényeg, hogy ne legyen se túl tömény, sűrű, se túl laza, híg. Ez így most biztos sokkal világosabb, de érzi azt az ember, hogy mikor megfelelő az állaga a kapott masszának.
Mikor ez kész volt, mind a ketten pihentünk fél órát. Egyszer fordult elő eddig az évek során, hogy kihagytuk ezt a pihit. Egyikünknek sem tett jót.
Utolsó lépésként vizes kézzel gombócokat formáltam és belepottyantottam őket forrásban lévő, enyhén sós, picit olajos vízbe. Persze lehet száraz kézzel is, úgy azért sokkal érdekesebb. Eközben pirítottam egy jó adag zsemlemorzsát. Ebből majdnem baleset lett, de semmi gond, eloltottam. Itt megjegyezném, hogy a zsemlemorzsa gyorsan pirul. Még gyorsabban ég. Szénné. Miután feljöttek a víz tetejére a gombócok, még pár percig hagytam őket, hadd úszkáljanak. A gyors kikapkodás után beleforgattam őket a pirított zsemlemorzsába. Valamiért mindenhol ropogott a talpam alatt. Mármint a zsemlemorzsa. Nem is értem. Na mindegy.
Tálaláskor nem sajnáltam a tejfölt és a porcukrot. Erről beszéltem.
Megyek futni.
Borsó, egyszer kipróbáltam egy recept alapján,hogy felvertem a tojasfehérjét, mielőtt belekevertem, hát csodát tett vele. Érdemes kipróbálni! :-*
VálaszTörléslegközelebb kipróbálom!!:)
VálaszTörlésCsoda jó érzés, hogy ilyen szuper Lányom van :))))
VálaszTörlésEz a blog írás jó ötlet: azóta nem én főzök!Finom vacsora, mosolygós család - ez ám a jövőkép!!!
drága Borsika!
VálaszTörlésjó olvasni hogy rajtam kívül még van legalább egy 'valaki' aki szeret enni! mert ENNI JÓ!!!! meg FŐZNI is! legfőképpen azoknak akiket szeretünk!!
salátán meg répán éljenek a nyulak!
pusz