PincziPapaTorta

A család PincziPapája múlt héten betöltötte a 80. szülinapját. Biciklit kért a szülinapos angyalkától. Pontosabban 26-os kerekű, nőit. Pár csodálkozó arccal találkoztam, de hát elég jól tartja magát, arról meg nem is beszélve, hogy van mivel dicsekedni a haveroknak. Úgyhogy megkapta. Masnival, csengővel. Nem is tudom leírni azt a boldogságot, ami az arcán tükröződött. Vacsora előtt átadtuk neki, de azt mondta, hogy ő most nem is tudja, hogyan fog enni, annyira izgatott. Szóval Papa a második gyerekkorát éli meg éppen. Reszkess Üllő!
Persze ez a csodajárgány nem üthette ki a tortát. Papa elég édes szájú. Finoman fogalmazva. Ez több generációs probléma, a vérünkben van. Kicsi koromban Anyu kényesen figyelt arra, hogy sok cukrosat ne egyek. Aztán egyszer kiszaladt a számom, hogy úgy szeretek a PincziMamáéknál lenni, mert ott kiskanállal ehetem a porcukrot. Hát itt bevégeztetett.
Na de a torta. Csokis jöhetett csak szóba. Meg, ami gyorsan kész van. Így egy mogyorós, csokis mascarpones kalóriabombát alkottam. Mivel nem nagyon bírom a fehér lisztes dolgokat, ezért helyette mogyorót használtam. Ledaráltam a mogyit, hozzákevertem a cukrot,kakaóport és sütőport. Ezután ment bele a tojás és egy kis olvasztott vaj. Amíg ez sült a 180 fokos sütőben kb. 35-40 percet, addig összeraktam a tölteléket. Ez sem volt túl nehéz. Mascarpone, pici cukor, gőz fölött olvasztott étcsoki. Keverőgép. 3 perc erős fokozaton. Az eredmény marha finom, nem túl édes, könnyű krém. Mikor az alap megsült és ki is hűlt, megkentem vékonyan házi ribizli lekvárral, hogy az édeset ellensúlyozzam egy kis fanyar ízzel. Jöhetett rá jó vastagon a csokicsoda. Itt megálltam. Nem lesz ez elég az én nagypapámnak, úgyhogy nyomtam rá házi tejszínhabot. Gondoltam, na majd ettől tuti beájul. Viszont a tetejére szerettem volna még valamit. Olvasztottam barna cukrot egy edényben, mikor teljesen felolvadt, pár csepp ecet és kevés vaj ment bele, egy marék mogyoróval együtt. Ezt kiöntöttem sütőpapírra, elrendezgettem és vártam. Mikor megszilárdult, simán lehúztam a papírról és megkoronáztam vele a sütikét. Mondhatnám, hogy azért ilyen barna, mert hát baaarna cukrot használtam hozzá. De nem. Icipicit megégett olvasztás közben. Vagy fogalmam sincs, hogy mikor. Majd legközelebb gyorsabb leszek, de elsőre így sem rossz. Az ízén annyira nem érződött. Annyira.
A lényeg az, hogy PincziPapa tényleg beájult tőle és elégedetten távozott. A maradékkal együtt.

Hozzávalók:

Mogyorós alap:10 dkg darált mogyi, 10 dkg cukor, 1 tk. sütőpor, 2 tojás, 10 dkg olvasztott vaj, 2-3 dkg cukrozatlan kakaópor, pár csepp mogyorólikőr, ha van

Krém: 25 dkg mascarpone, kb. 2 dkg cukor, étcsoki- ki mennyire édes szájú, én egy fél táblát nyomtam bele.

Grillázs: na itt minden érzés szerint történt. Kb. 10 dkg cukor, 2-3 csepp ecet, maréknyi mogyoró és 8-10 dkg vaj vagy margarin

Pörköltnek a szaftja.

Eltűntem pár hónapra. Nem magyarázkodom. Nem ígérek heti 3 bejegyzést, de itt vagyok, itt leszek. Nektek. Veletek. Újra.
Van abban valami különös báj, amikor az ember a pörkölt szaftot törölgeti és a húsi darabokat szedegeti össze a hűtő alólfelölmellől. Valami olyasmi érzés, amikor a gombaleves kicsúszik a kezedből és beborul a hűtőbe. Viszont az előbbi sztori kicsit izgibb, mert pár napig biztos meglep itt-ott ez-az a konyhában. Egy kis szalonna vagy hagyma. A spájzban például. A második polcon. Hátul egy üvegen. Na mindegy. A kezdeti sokk és elég sok mély levegő után felsikáltam, elhúztam, áttöröltem mindent. Aztán rájöttem, hogy nincs több kaja. Meg arra is, hogy fél órám van még mindenre itthon. Úgyhogy megnéztem mi a helyzet. Némi tanakodás után raktam fel vizet tésztának. Előkaptam a pestot meg a parmezánt. Bányásztam egy kis olajbogyit és még a hálidéjről megmaradt korz szosziszót. Ami amúgy sausage. Francia kolbász. Nagyon fasza, jó fűszeres, de teljesen más ízek kavalkádja, mint az itthon megszokott paprikás szalámi. Már csak azért is, mert ez nem paprikás. Meg nem is szalámi. Szóval mikor kész volt a spagetti tészta, hozzákevertem egy kis pestot, megszórtam sajttal, rádobáltam pár bogyót és megkoronáztam az egészet A hússal és pár csepp olívaolajjal.

Finom is, gyors is. Főleg, ha még a pestoból sem kerül rá több a kelleténél (2 tk.). Talán jövő nyáron már nem fogok a gondolatától is émelyegni.