D&C torta

Nincs mentségem, hogy miért tűntem el az utóbbi hetekben. De! Jelentem, visszatértem.
Úgy adódott hétfőn, hogy szülinapoztunk. Na és ki sütötte a tortácskát? Bizony. Én. Nagyon gyorsan kellett összedobnom valami csodát, úgyhogy nem variálhattam túl sokat. Volt itthon kakaópor, habtejszín és szárított áfonya. Így marha fantáziadúsan, lett egy csokistejszínesáfonyatorta.
Az alappal kezdtem. Szerettem volna valami igazán omlós, finom, jó csokis alapot. Találtam erre egy szuper csoki torta receptet Nigellanál. A lényege az, hogy mindent összeöntünk, hagyjuk, hogy jól kikeverje egy szuper robotgép és már mehet is a sütőbe. Viszont! A tejföl nagyon-nagyon fontos. Ugyanis ez a titkos és tuti tipp, hogy szinte már-már dumáljon hozzánk a torta. Legalábbis Nigella ezt mondta.
Szükségünk van:
20 dkg liszt
20 dkg cukor
1 tk. sütőpor
csipetnyi szódabikarbóna
2 tk. vaníliakivonat ( ezt kihagytam )
1,5 dl tejföl
17-18 dkg puha!! vaj
8 dkg cukrozatlan kakaó
2 tojás
Ez elég gyorsan ment. Bedobtam a sütőbe egy kivajazott, kilisztezett tortaformában és 180 fokon sütöttem úgy fél órát. Érdemes azért tűpróbával megkukucskálni a 30 perc letelte után, hogy biztosan megsült-e.
Ezt követően picit pihizett a csokis alap. Amíg ő hűlt, felvertem a tejszínt. Ebbe belecsorgattam egy kis rumot. Persze lehet sok rumot is. Ezután fogtam az alapot, megkentem igazi, fasza házi áfonyalekvárral. Majd jött a burkolás. A kb. 3 dl felvert tejszínnel szépen fokozatosan beborítottam az egészet. Fent-lent-oldalt. Mindenhol. Mikor ezzel is kész voltam, előtört belőlem a művész. Engedtem neki. Fahéjjal meghintett hegycsúcsokat kreáltam és az oldalát kidíszítettem azzal a bizonyos szárított áfonyával. Következett a hűtő!
Kb. két óra múlva el kellett indulnom és beletelt néhány percbe, mire megszültem, hogy miként úszhatja meg a süti is és én is bukdácsolás nélkül. Na a szállítás elég jól megdolgoztatta a muszklijaimat, de hát a szülinaposért mindent! Köszöntés előtt, - ami szupertitkos meglepi volt - bedurvult az alkotó gárda. Úgy gondoltuk, hogy kell még valami plusz. Így kerültek bele a törpapik és a színes golyók is. Tényleg kellettek.
Mindenki oda volt tőle. Vagyis, akkor magabiztosan és büszkén ki merem állítani, hogy megszületett a tökéletes D&C torta.

( a képek sajnos nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna, de legközelebb...)

B, mint brokkoli

Azt hiszem egyet ért mindenki azzal, ha azt mondom, hogy piszok hideg van. Végül is ez a világ rendje, így kell lennie, ez a normális. Télen. Viszont azzal még sem tudok mit kezdeni, mikor Apu felhív minket, hogy másszunk már le az aknába és takargassuk be a vízórát valami vastag pokróccal, mert még megfagy. Pont ma néztem a youtube-on egy videót, ami arról szólt, hogy Brazíliában egy orbitálisan nagy genya pókot hogyan fogtak be egy műanyag vödörrel, bent a házban. És akkor ezek után én másszak le egy aknába. Sötétben. (persze, tudom, hogy -10 fokban nincs olyan, hogy pók, de akkor is.) Mindegy. Ez meg is történt. Igen, pont olyan lányos esetlenséggel, ahogy elképzeltétek- "várj, várj, felhívom Apádat, hogy most akkor a csövet is be kell takarni vagy elég, ha csak az órát?" A csövet is.
Ezután kívántunk valami meleget, úgyhogy gondoltam itt az ideje egy gyors krémlevesnek. Mindenfélét főztem már, de brokkolit még soha sem. Nem mintha nagyon nagy was ist das lenne. Kell hozzá lehetőleg friss brokkoli és egy baromi jó botturmix. Ez az alap. Beírtam a gugliba, hogy különleges brokkoli krémleves. Jót röhögcséltem. Nem adott ki semmi különlegeset. Úgyhogy neki álltam. Fogtam egy fej vöröshagymát és 3 kisebb gerezd fokhagymát. Mindig mindenbe fokhagymát raknék, néha kicsit túlzásba is vittem már. Azért, ha a padlizsánkrémben a padlizsán csak mellék íz...na, de ez csak egyszer fordult elő. Folyamatos tanul az ember, nem? Szóval ezeket felaprítottam és olívaolajon üvegesre pároltam. Szívem szerint vajon pároltam volna, de vissza kell fognom magam kaja ügyben. Ezután csurrantottam hozzá kb. 2 evőkanálnyi mézet ( mondom, vissza kell magam fognom ) és megkaramellizáltam a hagymát. A megmosott, nagyjából egyforma brokkoli darabokat rádobtam, hozzáöntöttem 1 liter forró vizet és beledobtam egy leveskockát. A múltkor már kiveséztem az alaplé gondolatot, nem is vinném tovább, csak annyit fűznék még hozzá, hogy a Deliben tudtok venni üveges alaplét. Nem tudom milyen, ki kell próbálni. Ezt lefedtem és nem több, mint 7-8 percig főztem. Még Gordon mondta egyszer, hogy nem szabad túlfőzni, mert elveszti azt a szép, élénk zöld színét és csak valami szürkés lötyit kapunk. Meg azt is mondta, hogy a turmixolással sem szabad várni, rögtön el kell végezni a műveletet, amíg forró a leves, különben megint csak veszíthetünk a színéből. Na ezeket megfogadtam, bár nem mondanám, hogy dobtam egy hátast a gyönyörtől. Meglepő, de olyan zöldes lett. Tejszínt nem raktam bele, így is elég krémes állagot kapott. Jöhetett bele egy kis só, frissen őrölt bors, fehér bors, csipetnyi gyömbér. Csakis az izgalom miatt. Mármint a gyömbér. Persze ez így elég uncsi volt. Nekem. Úgyhogy fogtam egy marék diót, összetörtem, beledobtam egy serpenyőbe, ment rá pár csepp méz. Vagyis inkább egy kanálnyi. Tudom. De jobb, mint a fehér cukor. A levágott brokkoli szárat felaprítottam és ropogósra pirítottam. Na ezután mondtam azt, hogy kész van. Ecsetelhetném Nigellához hasonlóan, barokkos körmondatokkal, hogy a brokkoli színe és a hagyma illata a mézzel meg az ízek... De csak annyit mondok, - AnyuApu szemeket betakarni - hogy kúrva finom lett.