Akkor belevágok?!

Ma reggel valami egészen különös érzéssel ébredtem.

Igen, bizony, kezdődik. Az. Senki sem szeretne tudomást venni róla, de mégis. Muszáj.

Kikászálódtam, meg volt a pisikávéfogmosás hármas, de még ezektől sem tértem észhez.

Valami kellett. Valami, amitől csak egy icipicit látom jobb színben a világot.

Így gondoltam, neki állok és megfőzöm az egyik kedvencemet, A paradicsomlevest. Végülis pari van, tejszín van, sajt – ha nem is parmezán -, de van. És ekkor jött az Isteni szikra.

Mint majdnemfrissdiplomásművészettörténész  (nem kell hangosan röhögni) szeretek főzni. Enni még jobban. Ez eddig stimt.

Írni is szeretek. Ebben van egy kis bibi. Nem nagyon volt rá példa 22 év alatt, de hát úgyis itt az új év, új kezdet. Egy szóval nagy elhatározásra adom a fejem.

A mindenki számára olyan nagyon kedves vizsgaidőszak első napján elkezdem írni a saját (rohadt jó érzés leírni) főző blogomat, a saját szórakoztatásomra.

Nincs ebben semmi varázslat. Már akinek…

Tartsatok velem!