Van abban valami különös báj, amikor az ember a pörkölt szaftot törölgeti és a húsi darabokat szedegeti össze a hűtő alólfelölmellől. Valami olyasmi érzés, amikor a gombaleves kicsúszik a kezedből és beborul a hűtőbe. Viszont az előbbi sztori kicsit izgibb, mert pár napig biztos meglep itt-ott ez-az a konyhában. Egy kis szalonna vagy hagyma. A spájzban például. A második polcon. Hátul egy üvegen. Na mindegy. A kezdeti sokk és elég sok mély levegő után felsikáltam, elhúztam, áttöröltem mindent. Aztán rájöttem, hogy nincs több kaja. Meg arra is, hogy fél órám van még mindenre itthon. Úgyhogy megnéztem mi a helyzet. Némi tanakodás után raktam fel vizet tésztának. Előkaptam a pestot meg a parmezánt. Bányásztam egy kis olajbogyit és még a hálidéjről megmaradt korz szosziszót. Ami amúgy sausage. Francia kolbász. Nagyon fasza, jó fűszeres, de teljesen más ízek kavalkádja, mint az itthon megszokott paprikás szalámi. Már csak azért is, mert ez nem paprikás. Meg nem is szalámi. Szóval mikor kész volt a spagetti tészta, hozzákevertem egy kis pestot, megszórtam sajttal, rádobáltam pár bogyót és megkoronáztam az egészet A hússal és pár csepp olívaolajjal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése